A változókorra jellemző testösszetétel-változás és hízás kedvezőtlen anyagcserehatásokkal jár, ami a kardiovaszkuláris kockázatot is növeli. Az időben megkezdett életmód- és szükség esetén gyógyszeres terápia a tünetek kezelésén túl a hosszú távú kockázatok csökkentéséhez is elengedhetetlen.

A negyven-ötven éves kor közötti férfiak esetében a merevedési zavarok legtöbb esetben fontos jelzőtünetei egy később bekövetkező szív-érrendszeri betegségnek.

A pszichózis korai fázisa kiemelt jelentőségű a betegség kimenetele szempontjából. A pszichotikus betegségek korai felismerése és fázisspecifikus kezelése jelentősen megnövelheti a funkcionális remisszió és a felépülés esélyét.

Van egy terület, amelyről nem sok szó esik stroke után, pedig az esetek többségében nagyon is érintett: az intim együttlét a párkapcsolatban.

A Nottingham Egyetem kutatói a Frontiers of Endocrinology folyóiratban közölt cikkükben egy olyan biomarker felfedezéséről számoltak be, amely férfiaknál jó prediktora lehet a magasabb életkorban bekövetkező betegségeknek.

A Chicago Egyetem kutatói az Obesity-ben ismertették legújabb vizsgálatuk eredményeit, amelyben pre- és posztmenopauzális nőknél vizsgálták nyolc héten keresztül az időszakos böjt egyik szigorú változatának a nemi hormonokra gyakorolt hatását.

A Qubit szerint a koronavírus-fertőzöttek négyszer gyakrabban számoltak be hajhullásról és a szexuális diszfunkciók is kétszer gyakrabban fordultak elő, mint a kontrollcsoportban.

Az erectilis dysfunkció egyre gyakrabban kerül napvilágra egyrészt, mert a férfiak gyakrabban mernek beszélni róla, másrész a javuló terápia is bátorítólag hat. miatt. A kardiovaszkulási betegségek nagy száma igényli a beta-blokkolók alkalmazását, főleg társbetegségek esetén a mellékhatásokat nem vagy alig okozó harmadik generációs csoportból.

A szorongás számos pszichiátriai betegségben megjelenik, és számos formában okoz rendkívül nehéz érzéseket, állapotokat az azt átélő személy számára.

Az irritábilis bélbetegséget heti gyakorisággal visszatérő idült hasi fájdalom és széklethabitus-változás jellemzi, ami alapvetően nem a betegek élettartamát, hanem életminőségét befolyásolja. Bár Róma IV kritériumok alapján diagnosztizálható funkcionális kórformáról van szó, az orvosi gondolkodásban és a betegellátási gyakorlatban továbbra is kizárásos diagnózisként szerepel.